A héten megtörtént nagyobb fiúnk, a 2 éves Bandi beszoktatása a bölcsibe. Nagy izgalommal vártam, múlt héten 3 napig pakoltam, szelektáltam, leltáraztam, aztán vásároltam. Bandika a 92/96-os méret határán van, ezen kívül eddig csak templomba vettünk fel szép ruhát, ki kellett találni mibe menjen. Ruhában itt vált át az alul gombolós body pólóvá, ráadásul még az évszak is most fordul nyárból őszbe, úgyhogy mindenféle ruhák keringtek itt. Cipőben a 21/22-es határán van.
Nézegettem ovis zsákot és ágyneműket, de csak annyi infót kaptunk (miután rákérdeztem), hogy váltóruhát, váltócipőt vigyünk és pelenkát, popsi- és napkrémet. A jele a méhecske lesz, ezt kell majd mindenbe rajzolni. Nagy mérföldkő ez, hiszen 3 éve még csak reménykedtünk, h szülők leszünk, és most már ilyen nagy. Ráadásul itt van kicsi Mikes is velünk, mind 2-en áldást hoztak életünkbe.
Sokat gondolkodtam, hogy is legyen, jobb lett volna, ha a nagymamák vigyáznak rá, de így alakult. Egyedül nem bírtam, ez teljesen nyilvánvaló, már terhesen is nehéz volt Bandi után futkosni, de tavaly tavasszal is egyedül éreztem magam. No meg igényli a társaságot, nagyon barátságos, érdeklődő kisfiú. Voltunk már zenebölcsiben itt Pécelen a Hámori házban, Kerekítőn Rákoskerten, péceli református baba-mama klubbon, Kittynél anyatornán Isaszegen, mint rendszeres heti program. Tavaly tavasszal pedig a babaúszás a Stilianosban, a Covid után elsőként indult, nagyon jó volt végre kimozdulni. Alkalmi kiruccanás volt az unitáriusoknál a családi napi gyermekmegőrző, az Erdélyi Gyülekezetben Adél néninél és a Pálferis családi napon az önkéntes nagyiknál, de mind hozzájárultak ahhoz, hogy Bandi biztonságosan kötődjön akkor is, ha nem velünk van, hála ezért. Leginkább apa elmenetele viselte meg reggelente idén tavasszal, ennek köze lehet a terhességemhez. Nem mertem ugyanis felvenni ölbe, hiszen elég érzékeny vagyok, veszélyeztetett terhes voltam egyéb ismert okok miatt és az éjszakázást sem bírom, szóval általában Feri kelt fel hozzá. Ha viszont ledőltem pihenni, akkor azonnal átvágtatott rajtam. :-)
Pécelen nem volt már hely abban a 2 családi bölcsiben, amelyik működik, így januárban, mikor felhívtam a zsebibölcsit és azt mondták h van hely, lecsaptam rá. Heti 2 napot fog járni, az előzetes várakozásaink szerint szerdán és pénteken volt a holtpont. Mindenképp új korszak, mert már nem leszünk egész héten itthon együtt (betegséget kivéve) tartósan, egy korszak lezárult. Mondhatnám, h gyors volt, de inkább tömény és hullámzó. Az biztos h már nem leszek többet itthon, mint amennyit eddig fáradoztunk csodaszép családunkért.
Hétfőn és kedden 10-re kellett menni, 1-1 órára játszani az udvaron. Még nyári meleg volt, váltóruhával sem készültem. Bandi nagyon élvezte a játékokat, legtöbbet a kis műanyag házikókon mászkált, de tetszett neki a trambulin és természetesen a homokozó is. Hétfőn egyedül voltam, rajtam Mikessel felkötve, aludt rajtam békésen a hétvégi több napos nyürgés után. Kedden jött Ica, mert bölcsi után vittük Bandit gyermekszemészetre, a tavasszal kancsalnak tűnt. És Feri is szabad napot kapott, ekkor készült az alábbi kép. Hétfőn azt mondta a trambulinon a fekete hajú gondozónak, h IGEN. Arra a kérdésre, h jössz-e még. Kedden pedig végre felült egy kis kutya formájú lábbal hajtós kismotorra, íme.
Szerdán már 1 óra bent volt, aztán 1 óra kint, éppen borús volt és mi pont bent kezdtünk. Itt már volt "menj innen", mikor túlságosan közel jöttek hozzá, persze a legjobb játékoknál lökdösődés volt. Érdekes, h az első napokban nem állt be a fiúk közé harcolni a kis lábbal hajtható kismotorért. Nálunk a Csatári játszón olyan van, amelyiket egy bevásárlókocsi elé kellene rakni, de az nincs, ezért legfeljebb cipelni lehet, mint egy talicskát, az első két kerekén. Az udvaron volt már "nem mű"(ködik) tombolás, jól leszerelték és bosszankodott máson is, elhívták játszani, megbeszéltük, hogy hozhatok neki cumisüvegben tejet. Tízórainál hamar jelentkezett, aztán gyorsan is távozott (almacikkely volt és egy keksz), ment a hintalóra. Tavaly tavasszal megismert sétáló társamék is ide fognak járni, Köllő Gergőék, nagyon örültem nekik, végre van ismerős. A csoportban több várandós édesanya van, mint dolgozni visszatérő, Ildi szerint többségében péceliek. Én máris felfedeztem Németh vezetéknevűt, jó h a keresztnevünk különlegesebb.
Csütörtökre megérkezett a front, lehűlés, szeptember 1. Fél óra benti játék után elküldtek minket, érdekes h Bandi is jobban bújt. Ekkor még nem tudtuk, hogy többet nem mehetünk be a csoportszobába. Másfél órára elmentünk vásárolni az ALDI-ba, Lidl-be, én még felhívtam anyut, így pont fél 12-re értem oda. A szülők már a kapuban álltak Viki éppen magyarázta, hogy azért a beszoktatás több idő, lehet 1-2 hónap is. Mikor kinyílt az ajtó éktelen sírás hallatszott, ahogy hozták kifelé a gyerekeket, taknyuk-nyáluk folyt, úgy sírtak. Csak Bandi és még 2 fiú nem sírt, azt mondták, h elvolt ügyesen a kis világában. Nagyon büszke voltam rá, persze 1-1,5 órával úgymond szokva vagyunk, de akkor is mérhetetlenül ügyes volt.
Pénteken már 8-12-ig kellett őket ott hagyni Mikessel együtt érkeztünk, csak cipőt cseréltünk és már ment is be. A kapuban már volt egy kis ablaktörlő-tisztítás, mert túl közel jött Gergő. Ahogy csapódott az ajtó és rájött h én nem megyek, megpróbálta visszatartani lábbal, aztán elkapta a fekete hajú gondozó, h megyünk játszani. Nah, ekkor szakadt ki belőlem minden, hogy nem így akartam és mi értelme volt küzdeni, ha lepasszolom. Otthon pedig még rosszabb volt, mint egy szakítás mindenről ő jutott eszembe, elkezdtem pakolni és rájöttem, h itt Bandi szokott a tejfölös dobozokkal, de most nincs itt és itt volt a teherautója, cumija, teje. Aztán gondoltam, h lesz időm szoptatni (nem akart Mikes), főzni (megpucoltam a zöldséget), tornázni és aludni. Ez utóbbira már nem volt idő, ezért csak leheveredtem. Lassan telt az idő, többször pityeregtem, aztán eszembe jutott h biztos Bandi is sír. Hamarabb mentem, mert kifogyott a benzin és Foxpost csomagom is érkezett, de nem volt nálam a forgalmi, így hamarabb odaértem. Egy idő után kijött Viki és a rácson keresztül azt mondta, Bandi meg verekedett, fejbeütött vkit a babakocsival. Mondtam, h volt már ilyen és mást nem is mondott. Szóval ezért volt agresszív máskor is, hogy felhívja a figyelmet, hogy megmutassa szeretethiányát. Nem sír, üt, érthető, bár segíteni nem igazán tudok. Mennek apával holnap családi napra a Bibliaszövetség udvarára.
