Régóta készülök megírni ezt az összefoglalót, csak annyira elvittek az események és annyira örültem neki, hogy ilyen jól sikerült Bandinak beszoknia az oviba, hogy le se mertem írni. Leginkább a szobatisztaságtól féltem és a szocializációtól, hogy verekedni fog és úgy általában sírni, nem fogja jól érezni magát és visszaveti feleslegesen. Gond volt az étkezéssel és az elválással is, folyton rajtam lógott. Aggódtam még a hisztik miatt, hogy folyamatosan és váratlanul földhöz vágja magát, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretné. Most részletesen végigmegyek ezeken a pontokon.
Bandi nagyon ragaszkodó, értelmes, kedves kisfiú, nagyon féltem a változástól, leginkább a bölcsis tapasztalatok és a saját iskolarendszerbeli emlékeim alapján. A gondos előkészítésnek és az alapos utánajárásnak, fejtörésnek meglett az eredménye, mert Bandi nagyon szépen beszokott. A legelső napon voltam csak vele, akkor többször fogta magát és ki akart menni az udvarra, néhányszor betessékelték, aztán jött a hiszti. Viszonylag jól kezeli Ildikó néni, erélyesebben rászól és akkor abbahagyja a nyavalygást, ebben bíztam a továbbiakban is, illetve már az elején mondta, hogy nem lesz itt gond. Az elején többször mondták, hogy földhöz veri magát, ha ki kell menni az udvarra vagy be kell jönni, télen ritkán mennek ki a betegségek és a sár miatt, ilyenkor a hiszti akkor jelentkezett, ha nem az ő javára döntöttek vitás, játékbeli kérdésekben. Ez jellemzően Alex-szel fordult elő, volt, hogy ő vette el, aztán olyat is mesélt, hogy Ildikó néni rászólt, hogy adja neki vissza. Nekem és Alex anyukájának is azt mesélték, hogy nincs verekedés, szóban rendezik. Nekem egyszer olyat mesélt Bandi, hogy kizárták a Wc-be, de ez nem volt igaz, csak fenyegetés, mikor aznap nem először vágta földhöz magát sikítva. Egyébként a barátkozás nem erőssége, ha hívják, nem megy, de nagyon el tud mélyülni a játékban, autókban, Duplo építésben. Így, ha ő éppen csinál valamit, akkor becsatlakozik máshoz, aki szintén azt csinálja, például favonatozás. Általában autózik, kint homokozik és ami a legfontosabb, ebédel. Mióta nem lehet kimenni épít különböző járgányokat, építményeket, esetleg favonattal játszik.
Étkezés: egészen mostanáig reggel és este cumisüvegben itta a tejecskéjét, most két napja szívószállal issza a kakaóját. Néha, mikor egész nap itthon volt, akkor csak tejet ivott, ez eléggé kétségbeejtő volt. 8 óra körül tervezem az indulást, van hogy csak 10 perccel korábban ébred, de van, hogy már 6-7-kor fent vannak, attól függően, hogy az előző nap, mennyit és mikor aludtak. Általában nem ébredt még fel, mikor indulnánk és kelteni kell, elég nehézkes az öltözés, nem hogy segítene de még ellenáll, leveszi magáról a zoknit, amit én feladok neki. A kicsi addig üvölt, amíg Bandit öltöztetem, összeszedem a biliről és bevágom a kocsiba a tejecskéjével együtt, szóval eléggé nehézkes még a reggeli indulás. Kicsit jobb, mióta szeptember végén elindult Miklós, de Bandit még mindig cipelni kell(ene), ha nem, akkor vonszolja magát, míg beérünk. Szóval itthon nem sokat eszik, esetleg ha itt van Ica mama, ad neki katonákat, ma reggel a maradék Mikulás csokiból kért, néha kér az enyémből, de sokszor csak a tejjel mentünk. A reggeli nem tudom, hogy mennyire motiváló számára, a párizsis zsemlét nem is ismeri, de gondolom, hogy a tejet megissza. Mostanában többször láttam, hogy vette a tányérkáját és a poharát, biztos került bele valami. 11 óra felé kapnak gyümölcsöt, ezt a szülők viszik be, mi eddig 2× voltunk gyümölcsfelelősök, 4 kg gyümölcsöt vittünk be az évszaknak megfelelően. Ezen kívül kellett bevinni ősszel tisztasági csomagot: papírzsebkendőt, szalvétát, nedves törlőkendőt (eldobhatót, nem is hallottam még róla), nagy tekercs papírtörlőt, fogkefe, fogkrém, Sirály egy csomag fehér lap rajzoláshoz és 4000 Ft-ot utalni ceruzákra, 10 ezret az ünnepi csomagokra (Mikulás, Húsvét, Anyák napja, Gyereknap, Pedagógusnap). No és a délelőtti gyümölcs annyira elég neki, hogy délre megéhezzen és ügyesen egyen. A levesből általában duplán mernek neki, mert a fele a pulóverén köt ki, de örülök, hogy szereti a leveseket és általában a másodikból is eszik, azt monda Ildikó néni, hogy legalább kóstolja meg és rá szokott hallgatni, de általában megdicsérik, hogy eszik.
Szobatisztaság miatt aggódtam még, tavaly márciusban kezdtük, hogy levettem a pelenkát, Icamama alá játszotta a bilit, de egész nyáron ügyesen szólt, többnyire a szabadban pisilt idehaza is, kint az egyik virágágyásban. Viszont egyedül még nem pisilt és félő volt, hogy nincs ki kimenjen vele, mert délelőtt egy óvónő van és körülötte legalább 5-6 gyerek, egyedül még nem tudta kioldani a nadrágját. A nyári Kerekítő táborban gyakoroltuk a kis wc-n való pisilést, de aztán többet nem tudtuk, a Zugolyban voltunk még mesedélutánon párszor, mikor eszembe jutott, hogy reggel lehetne még gyakorolni, mikor viszem, így ha nem pisil itthon, akkor az oviban mentünk még egy kört. Párszor bepisilt, de aztán ez elmúlt, alváshoz viszont még kell neki a pelus, illetve, ha nem iszik tejet elalvás előtt, akkor nem pisil sokat, sőt, van, hogy száraz marad a pelenkája.
Finom motorikára kapott még zöldessárgát sztem amiatt, hogy nem tud dobni, de a vágás, rajzolás sem annyira megy, bár ez utóbbi elvileg még nem elvárt, mégis volt ilyen pont. Bandi ősszel kezdett színezni, de egyedül még nem megy, inkább alaktalan formákat rajzol. Ildikó néni szerint só-liszt gyurmával, parafadugóból készített vagy krumplinyomdával lehet fejleszteni, mert még nem elég erősek a kezében a csontok, hogy a ceruzát tudja fogni, azért remélem tanítani fogják őket. Az az általános gyakorlat, hogy a nagyobbakkal kézműveskednek, a kicsik pedig játszanak, próbálják őket bevonni, de ha nem, nem, egy kérdés.
Amiről szeretnék még írni az ünnepek, mindig is közösségi ember voltam, akinek olykor nehezen megy az individualista világban való boldogulás. Rettenetesen hiányzik a régi nagycsaládom, és igyekszem megteremteni azt a légkört vagy megkeresni azokat a helyeket, ahol közvetlenül, egymásra figyelve tudunk beszélgetni, egymásról tudni, esetleg ünnepelni. Az ovi szerintem tipikusan ilyen hely, hiszen elég sok időt töltenek együtt, még ha a szülőknek nincs is sok program, a gyerekeknek volt. Mikulás és karácsonyi ünnepség is volt és Szt. Mihály napi búcsú, amikor a nagyok kézműves termékeit lehetett megvenni az udvaron petákokért. Az adventben megjelenő újságban értesültünk részletesen a programról és a téli ünnepkör alkalmairól. Minden évszakban van galéria és koncert, ez ősszel az udvaron volt gyerektáncházzal, Karácsonykor ünnepi koncert, sajnos egyikre sem jutottunk el, mert délután volt és Bandi addig elaludt. A Mikulás csomagban figyeltek arra, hogy nem kérünk édességet. Aztán ezzel elúsztunk, mert voltunk Kerekítős Mikulásgyáron, láttuk az önkormányzati Mikulást és a Péceli Piactéri Puttonypartin is részt vettünk, bár ott inkább a körhinta miatt, anyu szerzett egy csomagot. A sashalmi evangélikus lelkésznő a decemberi Taizé imaórára hozott Mikulás csomagot és a belvárosi unitáriusoktól is kaptunk, Karácsony másodnapján, mikor ott voltunk, így igazán gazdagon megünnepeltük az Adventben a Télapót. :-) Sáriékkal pedig voltunk a Diótörőn a Művházban, Révész Zsuzsi hívta rá fel a figyelmem.
A hisztik és a botrányos viselkedése miatt kaptunk újabb TSMT feladatot év végén, az elsőt nagyon jól megszerette, megtanult bukfencezni és néhány mondókának, legalább a sorrendjét. Az új feladatsorhoz egyelőre nem sok kedve van, de egyik problémája ugye még a rugalmatlanság, egyébként nagyon jó feladatok vannak benne, dobni, rúgni kell, azt pont nem erőssége. Ha időnk engedi, elmennek apával úszni a Stilianosba, testvérkedvezménnyel. Nagyon szeretik a vizet és van benne készségfejlesztő rész. Bandi ugye a megszokás embere és minél többször és minél gyakrabban csinálja, annál jobban megy.
A zeneovis foglalkozásoknak többnyire passzív szemlélője, Zsuzsa néni szerint nem fogja a kedvünkért produkálni magát, de mindent magába szív és akkor egyszerre majd összeáll. És ez pont így történt a téli szünetben, a hosszú, erdélyi kanyargós utakon, egyszer csak elkezdett énekelni, a Télapó itt van című dalból is, de többnyire a Mennyből az angyal, Lássátok sorát, a dallam stimmelt. Babika - így hívja az öccsét is elkezdett mondogatni, de még többnyire idegesíti, mert ismételgeti a szavakat, szegény ha már a közelében van, felidegesíti és előbb utóbb bántja is. :-( A Kerekítős tornán egészen aktív, azt szereti. A mesedélután egyszer végig küzdöttük és készítettünk egy almafát, kiszínezve, ráragasztva az almákat, hasonlót csinált az őszi szünet után az oviban is, 1× a félév során.
Ami problémás még az alvás, én azt látom, hogy annyira fel van pörögve, annyira sok minden történik vele, hogy bent sem aludna, jó, hogy ovi után lehet még egy kicsit a téren futkorászni és még itthon játszani. Délután általában zeneovira megyünk, így addig tud(na) pihenni, eddig nem sok sikerrel. Van, hogy akkor alszik el az autóban, amikor elindulunk. :-) Van, hogy alszik délután, van, hogy nem, de ha igen, akkor 3 órát és este 11-ig fent van. Ha nem, akkor általában este 8-kor kidől.
Zöldessárgát kapott még arra, hogy idegen felnőttekkel nem áll szóba, akik rendszeresen bejárnak a csoportba, na még jó. És a beszédhibára, hát ezt ott tanulta, mert nyáron és téli szünet alatt is gyönyörűen beszélt, de még hallás után tanul és nem tudja elkülöníteni, Ildikó néni szerint ez tisztulni fog.
